Megkezdtük a 25. tanévet

A tanévkezdő táborunkat lezáró jubileumi tanévnyitó ünnepélyen iskolánk alapítóját, Fogelné Nagy Évát kollégánk, Mudryné Paku Julianna köszöntötte.


Dr. Zsolnai József professzor, nyelvész, iskolateremtő, a máig is érvényes Értékközvetítő és képességfejlesztő program megalkotója az idealizált pedagógusképet többek között ilyennek írja le:

  • ért a tervezéshez, szervezéshez, elemzéshez,
  • biztonsággal eligazodik az értékek világában,
  • alkotásra, adaptálásra érett,
  • jó kommunikátor,
  • jó diagnoszta,
  • biztonságos döntéshozó
  • ismeri a különféle pedagógiai paradigmákat,
  • elismeri, ha műhibát követ el, vállalja a felelősséget,
  • képes hiteles teljesítményt nyújtani.

Én ismerek ilyen pedagógust, aki tudásában, képességeiben és mindenek előtt törekvéseiben hasonlít az előbbi idealizált képhez. Ő Fogelné Nagy Éva, vagy ahogy mi emlegetjük így egybeírva, egybemondva: FOGELÉVA.

Kedves Ünneplők!

A mai, 25. tanévnyitó jó alkalom arra, hogy felvillantsunk Fogelné Nagy Éva tanárnő, címzetes iskolaigazgató, kuratóriumi elnök talentum iskolabeli tevékenységéből néhány mozzanatot azzal a szándékkal, hogy követendő példaként állítsuk a közösségünknek.

Kedves Éva, gyakran mondogattad, főleg a nehéz helyzetekben, hogy az iskoláért még az ördöggel is cimborálni fogsz. Ha erre nem is, de hitre, elszántságra és kitartásra nagy szükség volt ahhoz, hogy például az iskola mai – ahogy mondani szokás – tárgyi körülményei létrejöjjenek: a Kossuth téri épület kialakítása szó szerint a saját kezed munkájával, a tornaszoba, az ebédlő, a melegítőkonyha, majd a kertvárosi épület tetőterének és vizesblokkjának felújítása, a gáz bevezetése, a műhelyek kialakítása…

Mind-mind folytonos küzdelem a megfelelő körülményekért, a fennmaradásért.

Akadtak bőven szakmai kihívások is, valójában te ezeket mindig is kerested. Rád aztán a „Járt utat a járatlanért el ne hagyj!” bölcsessége nem vonatkozik: az értékközvetítő pedagógia adaptálása, a 12 évfolyamos iskola terve, a kézműves szakképzés beindítása vagy az olyan egyedülálló tantárgyak, mint a vallástörténet és a gyermekfilozófia tanítása.

A nyitottságodnak és a pedagógiai optimizmusodnak is köszönhető, hogy a Talentum iskola pedagógiája korszerű és koherens volt. Ez az innovatív szemlélet öröklődött, igazán mára teljesedett ki.

Máig is érvényes a régi Talentum értékrendje: a személyesség, a pedagógiai humanizmus és a szakmai igényesség. De a múltból eredeztetjük azokat az eljárásokat is, mint a diákok teljesítményének szöveges értékelése, a differenciált tanulásszervezés, a gazdag tevékenységkínálat vagy éppen az évindító táborok szervezése.

„Ami kedves volt nekem, amiről meg voltam győződve, hogy helyes, azt meg tudtam tartani. A tanulság számomra az, hogy hit és meggyőződés nélkül nem lehet semmit sem megteremteni.” –ezt mondtad a tízéves iskolát köszöntő leveledben.

Talán ez: a meggyőződés, a bátorság és az alkotás lehet számunkra is példa a munkásságodból.

Éva! Az utóbbi időben néhány lépést hátralépve „csak” a fenntartó kuratórium elnökeként segítetted a munkát: hol óvatosságra intve, hol biztatva, de a döntéshozó iskolavezetés szabadságát nem korlátozva dolgoztál a közösségért.

Tudom, régóta szeretted volna, hogy a ma problémáira friss, új válaszok szülessenek, új elnök adjon lendületet a munkának. Ennek most eljött az ideje: kicsit hátradőlve, büszkén figyelheted, hogy a mai iskolahasználók hogyan gazdagítják az iskoládat.

Hiszen „Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.”

Fogelné Nagy Éva, Évikém, köszönjük!

 

Szakmai tapasztalatunk az Egyesült Államokban is érték

Júniusban iskolánk három tanítója – Gere Attiláné, Bérces Pálné és Halász Ildikó – tíznapos szakmai látogatást tett New Yorkban, a New York-i Arany János Magyar Iskola meghívásából.


A tanítónők látogatásának fő célja az volt, hogy segítséget nyújtsanak az iskolának a magyar nyelvű oktatással kapcsolatos problémáik megoldásában. Ennek több színtéren is sikerült eleget tenni, hisz a tíz nap alatt ellátogattak a New Brunswick-i 42. Magyar Fesztiválra, ahol több magyar szervezet, intézmény munkatársával, vezetőjével beszélgettek az őket foglalkoztató kérdésekről. Pár nappal később váratlan felkérést kaptak a New York-i Egyetem magyar származású professzorasszonyától, dr. Kerekes Judittól, hogy vendégelőadóként tartsanak matematika tanítás-módszertani foglakozást a nyári egyetem hallgatói számára.

A hivatalos program zárásként tanáraink részt vettek az 5. Amerikai Magyar Iskolák Találkozóján, melyet ez évben is a New York-i Magyar Főkonzulátuson rendeztek meg. A szakmai konferencián a magyar iskolák képviselői Floridától Massachusettsig képviseltették magukat, több mint 60 fővel. Az elmúlt évekhez hasonlóan a megnyitón dr. Kumin Ferenc nagykövet, főkonzul köszöntötte a tanácskozás résztvevőit. A konferencia egy időben több helyszínen, más-más témakörökben folytatódott, a fő hangsúlyt idén az iskola és a család együttműködésére helyezték. Tanítóink az olvasóvá nevelés problémáit járták körül egy műhelymunka keretében, és adtak módszertani javaslatokat az amerikai magyar iskolák tanárainak későbbi munkájukhoz. A találkozót követően kollégáink felkérést kaptak egy több fókuszú, intenzív módszertani kurzus megtartására a 2018-as évben.

A munka mellett természetesen arra is maradt idő, hogy megismerkedjenek a város nevezetességeivel, látványosságaival, mely ismereteket a későbbiek során sikeresen beépíthetnek a két tanítási nyelvű rendszer óráiba is.

 

Megjártuk a hadak útját

Hatodikosaink, tizedikeseink és tizenegyedikeseink élményekben gazdag napot töltöttek el a Diákpatarán.


A nap során különböző állomásokra kellett ellátogatnunk, ahol megismerhettük a török idők harcait és a békésebb hátország életét. A török és a magyar sereg fegyvereiről, a katonák és a magyar lakosság viseletéről is tanultunk. Lőttünk puskával és íjjal, kalapácsot ragadtunk a kovácsműhelyben. A lövészdandár segítségével modern harci eszközöket is kipróbálhattunk. Örülünk, hogy a történelemórán tanultakat a gyakorlatban is kipróbálhattuk.

 

A Hadtörténeti Múzeumban jártunk

Iskolánk felső tagozatos és középiskolás osztályai március 23-án Budapestre utaztak, hogy múzeumpedagógiai foglalkozáson és más színes programokon vegyenek részt.


A Hadtörténeti Múzeum mindenki számára cél volt: az 5. és 6. osztályosok a török idők végvári harcaival, a nagyobbak az 1848-49-es szabadságharc eseményeivel, kiemelkedő személyiségeivel ismerkedtek meg alaposabban. Mindegyik korosztály számára az volt a legélvezetesebb, amikor kipróbálhatták a korabeli fegyvereket, harci eszközöket.

A múzeumlátogatáson kívül az osztályok osztályfőnökeik vezetésével más-más programon vettek részt. Az ötödikesek a budai vár nevezetességeit nézték meg egy hosszú séta keretében. A hatodikosok (a budapesti tömegközlekedéssel is megismerkedve) a Fővárosi Állat-és Növénykertben töltötték a délutánt. A 7. és 8. osztály a Láthatatlan Kiállítást tekintette meg. A középiskolások végigjárták a Nemzeti Galéria állandó kiállításait, majd a Nemzeti Sírkertben meglátogatták nagy íróink és történelmi nagyjaink sírjait.

Fáradtan, de élményekkel gazdagodva értünk haza.

Galériánkban még több képet találhat az eseményről.

        

 

Pénz7 a Talentumban

Iskolánk csatlakozott a Junior Achievement Magyarország Alapítvány Pénz7 nevű pénzügyi és gazdálkodási témahetéhez.


A Junior Achievement Magyarország Alapítvány már harmadjára rendezi meg Magyarországon a Pénz7 nevű pénzügyi és gazdálkodási témahetet. Iskolánk csatlakozott ehhez a programhoz a tizedikesek, a tizenkettedikesek és a nyolcadikosok két-két órájával. A foglalkozásokat Ballók Olga tanárnő vezette.

A tizedikesek egy komplett szalagavatót terveztek meg, elkészítették annak a pénzügyi tervét, a cash flow-t.

A nyolcadikosok és a tizenkettedikesek Zsebedben a jövőd és Bankoljunk okosan című órákon dolgoztak, ahol rejtvényeken, számolásokon, esettanulmányokon keresztül kaptak új információkat.

A gyerekek a sok új ismeret mellett egy új szemléletet is elsajátítottak a pénzügyekkel kapcsolatban. Tapasztalataikat így osztottak meg tanárukkal:

„Ráébredtem, hogy szeretem a pénzügyi műfajt.”

„Megtanultam, hogyha valamire szeretnék gyűjteni, akkor félre kell tenni, és nem költeni értelmetlen dolgokra.”

„Érdemes mérlegre helyezni a bevételeket és kiadásokat, plusz a kamatos kamat mindig jobb. Nem érdemes 50 000 forintot berakni a bankba.”

„Elgondolkoztam, hogy jobban kellene spórolnom, és tanultam néhány dolgot a bankokról.”

Ha egy kicsit elgondolkodtatták a gyerekeket, az órák már elérték a céljukat.

 

A képzőművészeti pályázat díjkiosztó ünnepsége

Pályázatunk díjazottjait köszöntöttük december közepén. A díjátadó pillanatait artistáink műsora tette felejthetetlenné. Szigetvári Krisztina köszöntő beszédét olvashatják az alábbiakban.


10 – 10 esztendő, 10 téma, 10 alkalom, 10 keresés, 10 találat, 10 feladat, 10 kihívás, 10 megoldás, 10 fellépés, 10 pillanat.

Az idei esztendőben 10. alkalommal rendezi meg iskolánk a regionális képzőművészeti pályázatát, azaz a művészet minden területét felvonultató kínálatát. Mozgásművészet, zeneművészet, időtlenség, képzőművészet. A pályázat a megért komoly kora miatt megérdemli, hogy ünnepeljük, újra felelevenítsük azt, amiért tíz évvel ezelőtt létrejött.

Célunk már a kezdetek óta ugyanaz. Megmozgatni alkotásra kész embereket, megnézni, megkérdezni véleményüket a világról a művészet nyelvén, s kovácsolni egy olyan közösséget, mely érzékenységével értéket tud teremteni.

De mielőtt visszatekintenék az elmúlt évek sokszínűségébe, az idei esztendőt mutatom be.

Bevallom, kicsit elgondolkodva, sok más ötletet is felvonultatva írtuk ki kollégáimmal az idei témát. Szerettük volna, ha kiderül, de nem egyértelműen, igen, az idei évben értünk e neves évfordulóhoz. Nagy várakozás előzte meg a művek beérkezésének, a borítékok bontogatásának időszakát is. Gyönyörű, színes, elgondolkodtató és talányos, kreatív, ötletes megoldások képe rajzolódott ki. Válogatás nélkül említek pár megoldást: 10 kulcs egy lakathoz – vajon melyik nyitja? 10 élmény életünk során képregény kockáiba foglalva. 10 kiscica helyes arcocskája, 10 nagymacska élethű portréja. 10 pillanathelyszín a világból, 10 ruha egy bolt polcán, 10 lényből összegyúrt állat, 10 szál virág, 10 szál gyertya egy tortán – az ünnep asztalán.

Változatlanul nagy élmény végignézni a sok rajzot, festményt. Köszönettel tartozunk a kollégáknak, akik kifogyhatatlan lendülettel rajzolnak tanítványaikkal, a sok gyereknek, fiatalnak, akik munkáikkal újra és újra bebizonyítják: a találékonyság, ötletesség igenis a jellemzőnk.

A zsűri tagjai az idén is az ország jeles szakemberei közül kerültek ki. Fogarasi Katalin, aki tárgytervező iparművész, Boldizsárné Kovács Gizella, az Országos Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet munkatársa, rajz vizuális kommunikáció szakos tanár, valamint Zombori Béla, nyugalmazott egyetemi tanár, képzőművész, módszertani szakértő. Mindhárman rendszeres zsűritagok a rajz OKTV fordulóiban, s Zombori Béla elnöke, gondozója annak a komoly vizuális archívumnak, mely sok évre visszamenőleg felöleli a középiskolások beérkezett rajzait a tanulmányi versenyekre, rendszerezve, betekintést nyújtva, komoly társadalmi képet adva alkotásaik segítségével.

A bírák munkája nem lesz könnyebb egyik évről a másikra. Nem is azért vállalták.  Várjuk, várják viszont azt az élményt, mely táplál minket az elkövetkezendő időszakra. Várjuk az újabb lendületet adó fáradtságot. Várjuk a sok építő vitát, a megegyezés pillanatait.

Ha Önök végignézik a díjazott alkotásokat, talán érzik ezt a munkát. Persze lehet helye a kérdéseknek is, mint minden évben. Miért nem én? Miért Ő? Miért ez a rajz? Ezekre a kérdésekre nem könnyű válaszolni. A válogatás során helye van a szakmaiságnak, az ecsetvonások, ceruzarajzok pontos megítélésének, de helye van bizony a többletkeresésnek, a szubjektumnak is. A művészet teremtésében és élvezetében egyaránt fontos a személyiség. Sokszor nem azt látjuk, nem azt érezzük, amit üzennek nekünk, sokszor viszont pontosan ráérzünk.

Mára már komoly eseménnyé vált ez a pályázat. Remélem, nem csak a mi iskolánk életében. Vannak visszatérő alkotóink, visszatérő pedagógusaink. Talán hihetem, sikerült együtt értéket teremtenünk.

Munkánkat nagy szeretettel tesszük, nagy lelkesedéssel éljük, s ha más nem is, talán ez változatlan a 10 év alatt, s talán ez változatlanul látszik is.

Nos, egy kis visszatekintés. Az első képzőművészeti pályázatunkat az iskolán belül rendeztük meg. Mivel mindig tematikus volt, s gyakran talán meghökkentő, de mindenképp elgondolkodtató, így sok alkotás született az iskola falain belül is. Második lépésként felmerült, mi lenne, ha meghirdetnénk a városon belül, nézzük meg, milyen megoldásokat adnak más kollégák más tanítványai. A harmadik lépés nem is volt kérdés, a megye iskolái felé szinte egyenes út vezetett. Vállaltuk evvel persze, hogy a mi iskolánk eltörpülhet. Vállaltuk továbbá, hogy nemcsak a gyerekek tiszta alkotásait, hanem pedagógiai munkánkat is összevetjük, felsorakoztatjuk. Negyedik lépésként regionális terveink születtek. Nem vagyok benne biztos, hogy a munkánk, a felelősségünk minden részét előre fel tudtuk mérni. Céljainkban azonban nagyon biztos vagyok, biztosak vagyunk.

Az első években kiválasztott alkotásokból árverést is rendeztünk, a kezdeti időszakban sok gyerekmunka talált új gazdára.

Témáink közül néhány: megidéztük az évszakokat, kerestünk apró titkokat. Rajzoltunk madarakat, s volt, hogy állatokat. Volt téma az átváltozás, a mesék, varázslatok szürrealitása, és rajzoltunk fákat is.

A beérkezett alkotások száma évről évre nőtt. Mára több száz beérkezett munkáról beszélhetünk. Gyanítom, ha pályázatunk életében egy következő lépésre szánjuk magunkat, akkor újabb helyszíneket is kell találnunk.

Akkor egy kis adatbörze:

2010:30 iskola 363 pályamunka

2011: 15 iskola 280 pályamunka

2012: 27 iskola 450 pályamunka

2013: 27 iskola 400 pályamunka

2014: 20 iskola 325 pályamunka

2015: 34 iskola 588 pályamunka

2016: 25 iskola 363 pályamunka

Regionális pályázat lévén Győr, Veszprém, Kápolnásnyék, Velence, Székesfehérvár térségéből is születtek alkotások. Érkeznek munkák a megye minden részéről is. Az évek hosszú sora alatt kialakulóban van egy lelkes csapat, lettek visszatérő alkotóink, tanáraink.

Munkánk töretlenül lelkes, hosszú évekig szeretnénk még folytatni e kultúrmissziós szerepet.