Megkezdtük a 25. tanévet

Dr. Zsolnai József professzor, nyelvész, iskolateremtő, a máig is érvényes Értékközvetítő és képességfejlesztő program megalkotója az idealizált pedagógusképet többek között ilyennek írja le:

  • ért a tervezéshez, szervezéshez, elemzéshez,
  • biztonsággal eligazodik az értékek világában,
  • alkotásra, adaptálásra érett,
  • jó kommunikátor,
  • jó diagnoszta,
  • biztonságos döntéshozó
  • ismeri a különféle pedagógiai paradigmákat,
  • elismeri, ha műhibát követ el, vállalja a felelősséget,
  • képes hiteles teljesítményt nyújtani.

Én ismerek ilyen pedagógust, aki tudásában, képességeiben és mindenek előtt törekvéseiben hasonlít az előbbi idealizált képhez. Ő Fogelné Nagy Éva, vagy ahogy mi emlegetjük így egybeírva, egybemondva: FOGELÉVA.

Kedves Ünneplők!

A mai, 25. tanévnyitó jó alkalom arra, hogy felvillantsunk Fogelné Nagy Éva tanárnő, címzetes iskolaigazgató, kuratóriumi elnök talentum iskolabeli tevékenységéből néhány mozzanatot azzal a szándékkal, hogy követendő példaként állítsuk a közösségünknek.

Kedves Éva, gyakran mondogattad, főleg a nehéz helyzetekben, hogy az iskoláért még az ördöggel is cimborálni fogsz. Ha erre nem is, de hitre, elszántságra és kitartásra nagy szükség volt ahhoz, hogy például az iskola mai – ahogy mondani szokás – tárgyi körülményei létrejöjjenek: a Kossuth téri épület kialakítása szó szerint a saját kezed munkájával, a tornaszoba, az ebédlő, a melegítőkonyha, majd a kertvárosi épület tetőterének és vizesblokkjának felújítása, a gáz bevezetése, a műhelyek kialakítása…

Mind-mind folytonos küzdelem a megfelelő körülményekért, a fennmaradásért.

Akadtak bőven szakmai kihívások is, valójában te ezeket mindig is kerested. Rád aztán a „Járt utat a járatlanért el ne hagyj!” bölcsessége nem vonatkozik: az értékközvetítő pedagógia adaptálása, a 12 évfolyamos iskola terve, a kézműves szakképzés beindítása vagy az olyan egyedülálló tantárgyak, mint a vallástörténet és a gyermekfilozófia tanítása.

A nyitottságodnak és a pedagógiai optimizmusodnak is köszönhető, hogy a Talentum iskola pedagógiája korszerű és koherens volt. Ez az innovatív szemlélet öröklődött, igazán mára teljesedett ki.

Máig is érvényes a régi Talentum értékrendje: a személyesség, a pedagógiai humanizmus és a szakmai igényesség. De a múltból eredeztetjük azokat az eljárásokat is, mint a diákok teljesítményének szöveges értékelése, a differenciált tanulásszervezés, a gazdag tevékenységkínálat vagy éppen az évindító táborok szervezése.

„Ami kedves volt nekem, amiről meg voltam győződve, hogy helyes, azt meg tudtam tartani. A tanulság számomra az, hogy hit és meggyőződés nélkül nem lehet semmit sem megteremteni.” –ezt mondtad a tízéves iskolát köszöntő leveledben.

Talán ez: a meggyőződés, a bátorság és az alkotás lehet számunkra is példa a munkásságodból.

Éva! Az utóbbi időben néhány lépést hátralépve „csak” a fenntartó kuratórium elnökeként segítetted a munkát: hol óvatosságra intve, hol biztatva, de a döntéshozó iskolavezetés szabadságát nem korlátozva dolgoztál a közösségért.

Tudom, régóta szeretted volna, hogy a ma problémáira friss, új válaszok szülessenek, új elnök adjon lendületet a munkának. Ennek most eljött az ideje: kicsit hátradőlve, büszkén figyelheted, hogy a mai iskolahasználók hogyan gazdagítják az iskoládat.

Hiszen „Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.”

Fogelné Nagy Éva, Évikém, köszönjük!