Interjú Klein Dáviddal

Interjú Klein Dávid hegymászóval

Készítette: Lukács Péter, 5. osztályos tanuló

 

Mi ihletett meg, Dávid, hogy hegyet mássz?

Az egyik ilyen dolog, amiért én hegyet mászok, hogy nagyon ügyetlen voltam fociban. Annak idejében ugyanis, amikor általános iskolás voltam, mindenkinek fociznia kellett, én nem nagyon kedveltem a csapatsportokat, és a vereséget sem. Szerettem viszont tábortüzet rakni, kirándulni, a természetben lenni.  Amikor kiderült, hogy létezik olyan, hogy hegymászás, azt gondoltam, ebben minden megvan, amit kerestem. Van benne természet, fizikai erőfeszítés, bajtársiasság, ugyanakkor egyéni felelősségvállalás is. Nagyon korán, már 12-13 éves koromban elkezdtem.

Mi volt a legelső hegy, amit megmásztál? Mi volt az első hegymászóélményed?

Az első sziklamászó élményeim olyan sziklafalon voltak, amelyet ma már nem is szabad megmászni, de nagyon hamar elkezdtem a Magas-Tátrában túrázni, és ma is szívesen megyek oda.  

Tudom, Magyarországon nincs magashegység, de van kedvenc helyed itthon?

Jó kérdés! J A hegymászás nem olyan, mint a rúdugrás, hogy ha már megugrottál egy x métert, akkor az x-10 cm az már nem érdekel. A hegymászás egy élményközpontú tevékenység, és mind a mai napig nagyon szeretek itthon is túrázni, sziklát mászni. Nekem ez ma sem veszített semmit a fényéből, az öröméből. Nagyon szeretem a Mátrát mint sziklamászó helyet. A kedvenc vidékem a Csörgő-patak szurdokvölgye, ami Mátrakeresztes közelében van. Itt a Csókakő-Báránykő a sziklamászók kedvelt helye. Kedvelem a Bükki Nemzeti Parkban Hámort, a Köpüs-követ, ezeket a vidékeket.

Térjünk át a magashegyi túráidra! Hogyan tartasz állandó kapcsolatot az alattad lévő táborokkal (pl.: alaptábor)?

Ma már nagyon jó technikák állnak rendelkezésünkre, és kétféle kapcsolatot tudunk tartani. Az egyik a hegyen belüli kapcsolattartás, ez rádió adóvevővel történik. Minden csapatnak megvan a saját frekvenciája és a rádiózási protokollja. Tehát - a hasamra ütök-, mondjuk a magyar csapat 8-kor, 12-kor és 18-kor rádiózik, és mondjuk a 144,3 MHz a frekvenciánk. Ennek segítségével tudjuk tartani a kapcsolatot a csapat tagjaival és a különböző csapatokkal. Amikor az otthoniakkal szeretnénk beszélni vagy szükségünk van meteorológiai előrejelzésre, vagy orvosi tanácsra, vagy bármi másra, akkor műholdas telefont használunk. Ez nem olyan, mint egy mobiltelefon, hanem mikrohullámú antennával egy műholddal beszélgetek, és a műhold küldi le a jelet aztán a földi hálózatnak.

Ha egy adott időben nem adtok jelet a rádión, akkor már tudják, hogy baj van? Kb. belövik, hogy hol vagytok, és mennek segíteni?

A rádióablak, ami kb. 10 perc, tehát kb. 8-8:10-ig tart a bejelentkezés. Ha elmulasztottunk egy-egy bejelentkezést, annak számos oka lehet, pl. lemerült a rádiónk, és nem feltétlenül az, hogy nekünk bajunk lehet. Nem szokás azonnal pánikolni, hanem viszonylag magas a bizonytalanság tűrőképessége a hegymászóknak, és nem kezdjük azonnal félreverni a harangot. A másik meg, ha azt gondoljuk, hogy baj van, akkor sem tudunk olyan sok mindent tenni egymásért. Ez nem olyan, mint az Alpok, ahol szervezett hegyimentés van. Ha bajba jutott hegymászót látok, kutya kötelességem segíteni neki. Bár olyan sok mindent nem tehetek, de megpróbálok mindent. Ha van a közelben oxigén, akkor oxigént adok neki, ha van nálam életmentő injekció, azt beadhatom neki, rádión kérhetek segítséget másoktól, folyadékot itathatok vele, ha van még egyáltalán nyelőreflexe. Motiválhatom arra, hogy álljon fel, és mozogjon a saját erejéből. De ha ez az 5 dolog nem segít, akkor kifogytam a lehetőségekből.

Történt már veled olyan, hogy láttál egy nem eléggé felkészült embert, aki odafagyott?

Olyat, hogy konkrétan odafagyott, mint az akciófilmekben, olyat nem. Bár a beszélgetést nem szeretném ez irányba elvinni, de nem tagadom, láttam halált. Ez egy veszélyes dolog, amire fel kell készülni, és ahol felelősek vagyunk a cselekedeteinkért. Láttam felelőtlen embert is a hegyek között, de összességében elmondható néhány jó dolog a hegymászókról.

Milyenek a hegymászók?

Olyan sokszínűek vagyunk! Megfigyeléseim szerint van bennünk egyfajta felelősségtudat, tehát aki a hegyek közé megy, az a legtöbbször igyekszik megtanulni és betartani annak a szabályait. Másrészről van bennünk egy romantikus szál. A hegymászás az alap, akármennyire is gyakorlatias sportnak tűnik, praktikus dolognak, mégis egyfajta önkeresés, álmodozás. Számomra a bajtársiasság a legszimpatikusabb a hegymászókban.

Gondolom, hogy a hegységekben hidegebb van, mint nálunk, de kb. milyen hideg van egy olyan magashegységben, ahol te jártál? Hogyan tudjátok elviselni a hideget?

Nincs borzalmasan hideg. Voltam már két alkalommal Alaszkában télen és ott sokkal hidegebb volt, -50 - -60 °C. Nem azért fázunk a hegyen, mert olyan nagyon hideg (kb. -25 - -30°C van a himalájai csúcsokon), hanem azért fázunk, mert kevés az oxigén. Bizonyára tudjátok, hogy nem a ruha meleg, hanem én termelem a hőt, és a ruha tárolja. Ha én kevés hőt termelek, akkor nincs mit tárolnia a ruhának, és ha harmadannyi oxigént kap a szervezetem, mint amennyit 800 m-en, akkor háromszor annyira fázol

Mit okoz még ez a kevés oxigén, az oxigénhiány?

Restellem ezt a hasonlatot felhozni, de sajnos az alkoholos állapothoz hasonló. Gyenge a gondolkodásod, kótyagos vagy, a látótered beszűkül, a koncentrációd megváltozik, a koordinációd sokkal rosszabb lesz. Nemcsak rosszabbul fűtesz, hanem az emésztésed is romlik, tehát minden tekintetben egy tompa, debil állapot alakul ki, ami nyilván nagyon veszélyes lehet. Magasan vagy, veszedelmes környezetben, úgy kell józan döntéseket hoznod, hogy te kvázi nem vagy józan.

Miből áll egy hegymászó felszerelése?

Abból, amit viszel magaddal mindig, és tudod, hogy nálad van. Különböző kategóriákat érdemes elkülöníteni. Speciális ruházatot viszek magammal, amit több év tapasztalata alapján alakítottam ki. Különleges a bakancsom, az azon lévő hágóvas, speciális az aláöltözetem, a hó- és szélzáró rétegek is. A szkafanderünk, ami egy nagyon-nagyon vastag hálózsákhoz hasonló, testre van szabva. Persze vannak olyan hegymászótechnikai eszközök, amik szintén különlegesek. Jégcsákányt, kötelet, különböző ereszkedő eszközöket használunk. Szükségünk van a táborozáshoz eszközökre. Viszünk magunkkal gázfőzőt, ehhez gázpalackot, élelmet és még sok-sok mindent. A lényeg, hogy minden kategóriában szépen kialakítod, hogy neked mi működik a legjobban, és azt viszed magaddal.

Mit üzensz az iskolásoknak, hogy mi is szeressünk hegyet mászni?

Ha azt üzenném, hogy kövessétek a példám, akkor valószínűleg a szülők keresnének, és jól elagyabugyálnának az iskola mögött. J Ezt nem üzenem, azért, mert a hegymászás az mindenkit megtalál, akit megszólít. De azt üzenem, hogy nagyon fontosak az álmok!

Az én életem a szabadságról szól, a szabadság fogalma körül forog. Ha egyetlen dolgot kellene kiemelnem, hogy engem mi foglalkoztat, és mi a vesszőparipám, az a szabadság. Szerintem a szabadság és a felelősség ugyanaz a dolog. Felelős vagyok azért, hogy szabad legyek.

Egészséges ember vagyok, van egy magyar útlevelem, amivel bárhová el tudok utazni, még sorolhatnám, hogy mennyi mindennel rendelkezem, ami különleges helyzetbe hoz a Föld lakosságának nagyrészével szemben. Ezzel bármi kevesebbet is kezdek, mint hogy tényleg figyelek arra, hogy mi az, amit csinálni akarok, mi az, ami inspirál. Tiszteletlenség lenne ezekkel a lehetőségekkel szemben! Tehát az üzenetem az, hogy legyetek szabadok, játsszatok, merjetek nagyot álmodni, és ezután találjátok meg az álmaitokhoz vezető utat!

…és aztán csak lépjünk rá felelősséggel! Igaz?

Köszönöm szépen az interjút!