Péntek Pesten

Kicsivel tíz óra után kezdett gyűlni a csapat Tatán, Tatabányán, valamint a bicskei kisállomáson. A diákok (grafikusok és az artisták egy része), élükön Rónai Orsolya tanárnővel, felvonatoztak Budapestre, majd metrón suhanás és kisföldalattin zötyögés után meg is érkeztek a Műcsarnokhoz. Itt kortárs művészek alkalmi kiállításait csodálhatták meg, bár néhányukat a terebélyes babzsákfotelek vonzottak egy idő után...

A fekete-fehér fotókból álló anyag volt a legnagyobb, a művész sarkköri és trópusi szigetvilágokat ábrázoló munkái egységes összképet mutattak. Egy másik tárlat részeként rendkívül érdekes vetítés ment ez egyik teremben: két alak mozgolódott, de a vetületek nem egymagasságban voltak, a mozdulások nagyívűsége és száma eltért, ám témában összetartoztak. Néhány tanulót különösen lekötött a jelenség:

- Lehet, hogy az alakok összhangban vannak, csak külön projectorról megy a vetítés - gondolta például a végzős Bogi.

Másik érdekesség volt, hogy  három termen át esőkabátos "szobrokat" állítottak ki. Kelléknek számított a megfelelő aláfestőzene, néhol víz, vagy éppen tükör.

A cipőkiállítás igen különböző alkotásoknak adott teret, voltak köztük például lámasarkú vagy épp ásványokból formázott lábbelik, a bejáratnál pedig mankóra installált piros magassarkú cipők borították a plafont.

Eközben a már említett pihenőhely igazi "szelfiközponttá" avanzsálódott. Mivel a fotós kiállítás témája a természet volt, a közelben egy asztalnyi kartonkör keltett érdeklődést: "színezz fákat, készíts erdőt". A diákok véleménye, hogy a párhuzam a fa alapanyagú karton és az erdők segítése között vitatható.

Rövid séta után a Fővárosi Nagycirkusznál voltak, ahol találkoztak a többi artistanövendékkel, azokkal, akik előtte a Baross Artista Iskolában gyakoroltak, illetve azokkal, akik Békés Andrea tanárnővel utaztak az előadásra. Egy lélegzetelállító összművészeti alkotást láthattak, mely a Rómeó és Júlia című Shakespeare-drámát dolgozta fel fiatal, de annál inkább tehetséges artistákkal. Élőzenével és mindenféle cirkuszi mutatvánnyal tarkított mozgásra épülő színház volt ez, mely még inkább emelte a napunk fényét. Ezt követte a rendező, Uray Péter "rendhagyó irodalomórája" az előadás készséges szereplőivel, mely alatt betekintést engedett a felkészülésbe, jelenetek elkészültébe, szereposztásba és érdekes információkkal szolgált a darab korában jellemző szokásokról.

Végül zökkenőmentesen utaztunk haza. A diákok köszönettel tartoznak az iskolának a gyors szervezésért és az anyagi támogatásért!