Megemlékezés az 1956-os forradalomról

A megemlékezést hagyományszerűen idén is 9.-eseink tartották, azonban rendhagyó módon iskolánk tornacsarnokában, hiszen a telephelyen már nem fértünk volna el. A műsor gerincét a Misztrál együttes számai képezték, ezeket egészítették ki magyar művészek visszaemlékezései, drámajáték, vetített képek. A megemlékezés nagyon szép és megható volt, a hallgatóság néma csendje tökéletes fokmérője volt a műsor érdekességének. A megemlékezésről a szereplők szemszögéből is érdekes volt beszélgetni:

- Hogyan állítottátok össze a műsort?

- Az osztályfőnökünk, Koncz Andi néni találta ki a vezérfonalat, de mi is próbáltunk az ötleteinkkel segíteni.

- Mit tartottatok a legfontosabbnak a műsorra való felkészülés közben?

- Leginkább azt, hogy minél jobban sikerüljön felidéznünk ’56 hangulatát. Szerintem ebben a zenék nagyon sokat segítettek.

- Szerinted mi volt a műsor fő üzenete?

- Szerintem az, hogy a magyarok védeni próbálták saját hazájukat. Sok nehézségen ment át az ország, és rengeteg jogtalan halál, elhurcolás, keserves sors fűződik ehhez az időszakhoz. Mindenképpen jó dolog, hogy erről megemlékezünk.

- Tulajdonképpen a műsor fő üzenete a visszaemlékezés, a soha nem felejtés. Mi így emlékeztünk meg arról, hogy hogyan gyászoljuk a történteket, az embereket.

- Hogyan befolyásolta a műsorotok az eddigi ’56-ról alkotott képedet?

- Itt talán azoknak a visszaemlékezéseit említeném meg, akik átélték az októberben történteket. Érdekes volt az ő szemszögükből hallani erről, ez még személyesebbé, átélhetőbbé tette az ünnepséget.

- Melyik volt a kedvenc részed?

- A lövöldözős rész feszültsége, rádöbbenni arra, hogy emberéleteket követeltek ezek a napok, és fiatalok haltak meg az utcákon.

Írták és összeállították: Bakos Kata, Dezső Zsuzsanna, Dózsa Szidónia 10. osztályos tanulók