A talentum szó története

Az antik talentum

A talentum szó latinos formája a talanton (talanton) görög szónak. Ennek eredeti jelentése serpenyő, egykarú mérleg volt. Többes számban a kétkarú mérleget jelentette. Ebben az értelemben használta Homérosz is kétezernyolcszáz éve. Az Íliászban a görögök és trójaiak egyik összecsapásakor "... Zeusz az arany mérleghez nyúlt s a magasba emelte: s hosszuranyújtó vég két sorsát tette be abba, lóbetörő trósz és ércinges akháj daliákét. Fogta középen, emelte, s ezek bús napja lenyomta. Mert az akháj sorsok süllyedtek a dús anyaföldig mélyre, s a trósz sorsok lendültek a tágterü égig." (Devecseri Gábor fordítása)

Az akháj hősök halálát mutató arany mérleg a Moira, az elkerülhetetlen végzet attribútuma, jelképe volt, amit maga az istenek királya sem tudott megváltoztatni. A homéroszi himnuszokban pedig az igazság mérlegét említik. A szimbólum már az egyiptomi sírok falfestményein is megtalálható. Azóta pedig a bíróságok jelképévé vált. Az elfogulatlanul ítélő, csak az igazságra figyelő Justitia bekötött szemmel mérleget tart a kezében. A görög mérleg szó eredete egy igére mutat. A talanteüó azt jelentette: ringat, rezget, forgat, megmér, kimér, mérlegel, megfontol, eldönt, elhatároz. Passzív alakjának értelme: leng, ing, ingadoz. Ebből származó kifejezést használt Platón a lengő mozgás kifejezésére, Arisztotelész a tenger ár-apály változására. A görög drámaíró, Aiszkhülosz a csatában egyensúlyt tartó hadvezért illeti hasonló szóval. Mások úgy vélik, a szó eredete a hordoz, súlyt visz, cipel jelentésű tlémai ige. Minden esetre, a mérleg értelemmel függhetett össze a talentum egyik jól ismert jelentése is: a súly, ami a mérlegre kerül. A görög világban a talentum a legnagyobb súlymérték volt. Babilonban egy köbláb víz súlyát tekintették egységnek. Használata elterjedt az egész Közel-Keleten. A babiloni, a tiruszi, a szíriai és a zsidó talentum 43,65 kg volt. Alexandriában 36,4 kg-nak felelt meg. A legelterjedtebb Athén világhatalmi szerepének kialakulása után az attikai talentum volt: súlya Szolón kora után 26,2 kg, a római császárkorban pedig 20,4 kg volt. Nagy Sándor csapatai használtak olyan kőhajító gépet, ami egy talentum súlyú követ lőtt ki.

A vert pénzérmék megjelenése előtt az emberek súlyra mért kis arany- és ezüstrudakkal fizettek. Már ekkor kialakult a talentum pénzegységként való használata, s ez megmaradt akkor is, amikor pénzérmékkel fizettek. A zsidóknál a súlymérés és a pénzmérés alapegysége a sekel volt. 50 sekel egy minát tett ki, a talentum pedig 3000 sekelt jelentett. (A zsidó talentum neve egyébként kikkar volt.) Az aranytalentum 49,11 kg aranyat tett ki, az ezüst talentum 43,65 kg volt. Mai érme-eladási árakon számítva az aranytalentum értéke közel kettőszázmillió forint, aranyárban kb. százmillió. Egy ezüst talentum értéke pedig tíz - húszmillió forint körül alakul. A görögök pénzrendszerben 1 talentum = 60 mina = 6000 drachma = 36000 obolosz. Az összeg nagyságáról fogalmat alkothatunk, ha tudjuk, hogy Athén fénykorában az iparosok egy napi átlagkeresete 2 obolosz körül volt. (Ilyen alapon 1 athéni talentum ma kb. tíz - tizenhatmillió Ft lehetne.) A Kr. e. V. században a leggazdagabb athéniak jövedelme elérhette a 30 talentumot évente. Elsősorban azoké, akik az ezüstbányászatba fektették a pénzüket. Ezt a kincset gyakran pénzérmék formájában tárolták. Athén város vagyona kb. 9000 talentum volt, Dareiosz perzsa király pedig 20000 talentumot tudhatott magáénak; éves adóbevétele ennek a fele lehetett. Neki talán elég volt a Dárius kincse.

A bibliai talentum

Erről a talentumról beszél a Biblia, amikor bemutatja a talentumok példázatát. Máté evangéliuma így emlékszik vissza Jézus tanítására: "Mert úgy van ez, mint amikor egy idegenbe készülő ember hívatta szolgáit, és átadta nekik vagyonát. Az egyiknek adott öt talentumot, a másiknak kettőt, a harmadiknak egyet, kinek-kinek képességei szerint, és elment idegenbe. Az, aki az öt talentumot kapta, azonnal elindult, vállalkozásba fogott velük és nyert másik ötöt. Ugyanígy az is, aki a kettőt kapta, nyert másik kettőt. Aki pedig az egyet kapta, elment, gödröt ásott a földbe, és elrejtette ura pénzét. Hosszú idő múlva aztán megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük. Eljött az, aki az öt talentumot kapta, odavitte a másik öt talentumot, és így szólt: Uram, öt talentumot adtál át nekem: nézd, másik öt talentumot nyertem. Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára! Odament az is, aki a két talentumot kapta, és ezt mondta: Uram, két talentumot adtál át nekem: nézd, másik két talentumot nyertem. Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára! Odament hozzá az is, aki az egy talentumot kapta, és ezt mondta: Uram, tudtam, hogy kérlelhetetlen ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és onnan is gyűjtesz, ahová nem szórtál. Félelmemben elmentem tehát, és elástam a talentumodat a földbe: nézd, itt van, ami a tied. Ura így válaszolt neki: Te, gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és ott is gyűjtök, ahova nem szórtam? Ezért el kellett volna vinned a pénzemet a pénzváltókhoz, és amikor megjöttem, kamattal kaptam volna vissza azt, ami az enyém. Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van! Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, még az is elvetetik, amije van. A haszontalan szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás." (Mt. 25, 14-30)

E történet révén a talentum újabb értelmet nyert. Az keresztény kultúra a tehetség, adottság jelentést társította a szóhoz. A példázat, a kép a szó erejét mi sem bizonyítja jobban, hogy ma az európai nyelvek mindegyikében legalább két értelemben szerepel a talentum szó (esetleg a latinos -um végződés nélkül). Jelenti az ókori súly és pénzegységet, valamint a tehetséget. Több nyelven ugyanez a szó jelenti magát a különlegesen tehetséges embert is. Vannak olyan nyelvek, ahol a tehetség kifejezésére a szótárak szerint csak ez a szó a használatos. (pl.: eszperantó, dán).

Példaképp tekintsük át a szó angol jelentéseit, jelentésárnyalatait! A Random House Angol nyelvi szótára (1995) a talent címszónál az alábbi jelentéseket sorolja fel:

  • 1. különleges, veleszületett képesség vagy adottság
  • 2. a teljesítményre, sikerre való képesség
  • 3. tehetséges személy
  • 4. különleges képességgel rendelkező emberek

csoportja (többes számban)

  • 5. Film-, tévészínészek, elsősorban sztárok együttesen
  • 6. Az értelemnek, vagy a testnek képessége, ereje, ami egy-egy személynek fejlesztésre adatott. (Máté 25,14-30 példázata alapján)
  • 7. Ókori, helyenként eltérő súlyegység
  • 8. Ókori, helyenként eltérő pénzegység, ami a talentum súlyú arannyal, ezüsttel, vagy más fémmel volt egyenértékű.
  • 9. Hajlam

A szótár megad további két szókapcsolatot is. A 'talent scout' azt jelenti: tehetség-felderítő. Olyan ember, aki a szórakoztatóipar illetve a sport számára keresi és toborozza a különleges tehetségeket. A 'talent show' pedig a mi Ki Mit Tud?-unkhoz hasonló műsor, feltűnni vágyó amatőrök és műkedvelők számára. Az Angol-magyar szlengszótár szerint napjaink angol diáknyelvében gyűjtőnévként a nőkre mondják, hogy "talent". Magyar értelme kb. "jó felhozatal, jó termés."

A szó szinonimáiként a képesség, adottság, géniusz, lángelme szavakat adják meg. Úgy tűnik tehát, az angol talent közelebb áll a magyar tehetség értelemhez, mint a magyarul használatos talentum.

A magyar talentum

A mai magyar nyelvben is legalább három jelentése van a szónak. Az Értelmező kéziszótár szerint a talentum jelenti:

  • az ókori pénzegységet
  • az átlagosan felülemelkedő képességet, tehetséget (választékos stílusminősítéssel)
  • a kiváló képességű személyt.

Igazán nincs rokon értelmű kifejezésünk. A Szinonimaszótár a tehetségnél adja meg a talentum szót, "átlagosnál nagyobb tehetség, illetve amit ki kell bontakoztatni" értelemben. A talentum szó a görög nyelvből indult, latin közvetítéssel jutott el az európai nyelvekbe, sőt, a bibliafordítások révén a világ legtöbb kultúrája ismeri. A magyarországi középkori latinság az európainak megfelelően használta a kifejezést. Hazai latin szövegekben mindhárom jelentésben előfordul a szó.

Magyar szövegkörnyezetben először Sylvester János 1541-ben Sárvárott kiadott Újszövetség-fordításában fordul elő a szó talent alakba. A Jelenésekről írott könyvben olvashatjuk, hogy "nagy kőeső szálla le, mint egy talent". A mai fordítás szerint: talentum súlyú jegek esnek az égből. A talentumok példázatában, Máté evangéliumának fent részében a korai bibliafordítások lefordítják a mértékegységet is. Talentumként először Károly Gáspár Bibliafordításában (1590) említik. "Ada az egyiknek öt talentomot..." Hasonló alakban, de többlet jelentéssel először 1568-ban írta le Méliusz Juhász Péter: Szent János jelenésének magyarázatja című könyvében. "Számot vesznek a sáfárságról, a talentummal mit nyertél, azt kérdi Krisztus." A talentum szóalak pedig 1608-ban szerepel először Szenczi Molnár Albert Bibliafordításában. A szót többször használta Zrínyi Miklós. "Mégsem tanácstalanul kezdem munkámat, nem rögtön istentül vett talentumomat, kézzel is, ha lehet, követem atyámat" - írja. Másutt így reménykedik: Örülj és jó szolgám, mert jól kereskedtél, öt talentumodra még ötöt nyertél." Mikes Kelemen Rákócziról fogalmaz így: "A' bizonyos, ... hogy Isten ebben a fejedelemben sok szép talentumot adott." Csokonai Vitéz Mihály szerénykedik: "Tálentomim nem tüzesek s nagyok." Petőfi Sándor életművében négyszer írta le a talentum szót. Egyszer a tehetséges személy értelemben, háromszor a tehetség értelemben. Talán éppen saját tapasztalatát is leírta A hóhér kötele című munkájában: "A talentum az aljas lelkekben irigységet, a nemes lelkekben pedig hódolatot költ." Tompa Mihály üzente valakinek: "Te sokkal jelesebb s talentumosabb személy vagy, minthogy Pesten boldog lehetnél". Mikszáth pedig így fogalmaz: "A Gyula nagy tálentum, jeles ember lesz valaha."

Történetileg tehát legalább öt szóalak élt nyelvünkben. A talent nem gyökeresedett meg, a talentom, tálentom, talentum, tálentum azonban többször is előfordul. Melyik a helyes? A latin -um szóvégnek régi jövevényszavainkban gyakran -om hangkapcsolat felelt meg. Az újabb jövevényszavakban megmaradt az -um végződés. Akad azonban néhány szó, amelynek mindkét alakváltozata élt, él. A mai köznyelvben a latin írott alaknak megfelelő talentum az elfogadott forma. A hosszú á-s és az -om végű változatok régiesek - írja a Nyelvművelő kézikönyv. Egyes vidékeken egyébként mindegyik alakjában zárt e-vel ((-vel) ejtik a szót.

A tatai talentum

Szűkebb pátriánkban vizsgálva a talentum szó jelentését, érdekes megállapításra jutunk. A Talentum Iskola megalakulása nemcsak a városképet gazdagította épületével, hanem nyelvünkben a szónak új jelentést is adott. Ez a változás bizonyára végbement mindenütt, ahol a Talentum intézménynévvé vált. Hiszen így nyernek értelmet az olyan kifejezések, mint a " megyek a Talentumba", vagy "Milyen is a Talentum?". Ebben az értelemben új szavak kiindulópontja is lett a talentum: a talentumos, a talentista, tálentista próbálja megszólítani az iskola diákközösségét. Megváltozott számunkra a szó stílusminősítése is. Intézménynévként, helynévként a köznapi beszédben is előfordul.

Berki Feríz még 1978-ban ír arról, hogy kevesen tudják, hogy a talentum szó bibliai eredetű. Valószínű, hogy Tata és környéke most nemcsak a szó eredetének ismeretében, hanem a szó használatának gyakoriságában is jobb eredményt ér el, mint az országos átlag. Nomen est omen - a név előjel. Így tartották a rómaiak. Áttekintésünk végén tegyük fel azt a kérdést, mit sugallhat a talentum története a Talentum történetéről?

Először is úgy tűnik, a talentum érték és tehetség. Nagy kincs, és nagy felelősség. A borúlátókat azzal bátorítjuk, hogy a szó mértékként is használatos. Görögországban a talanton 150 kg-nyi súly. Végigkövetve a szó történetét az is remélhető, hogy a Talentum a kezdeti mérlegelések után egyensúlyba jut, majd egyre súlyosabb lesz. Aztán érték lehet - s végül fogalom.

A felhasznált irodalomból:

  • Az ókori görögök és rómaiak története.- Bp.: Maecenas, 1996.- 239.o.
  • Berki Feríz: Az el nem ásott talentum.- Bp.: Magyar Orthodox Adm., 1985.
  • Görög-magyar szótár az Újszövetség irataihoz. Szerk. Varga Zsigmond.- Bp..: Ref. Sajtóoszt., 1992.- 919. o.
  • Homérosz: Íliász (VIII. 69-74.)
  • Kecskeméthy István: Máté evangyéliomának magyarázata .- Kolozsvár, 1903.
  • Magyar nyelvtörténeti szótár. (szerk. Szarvas Gábor, Simonyi Zsigmond) - Bp.: Hornyánszky, 1893.
  • Ógörög-magyar szótár.- Bp.: Akad., 1990.- 1051. o.
  • Ókori lexikon. II/2. kötet. - Bp.: Könyvért., 1985. Hasonmás kiadás.- 916. o.
  • Petőfi szótár.- Bp.: Akad., 1987.
  • Révai nagy lexikona. XVII. kötet. Bp.: Révai, 1925.
  • Zamarovsky: A görög csoda.- Bratislava: Madách, 1988.- 186. o.
  • Máté evangélista és Jézus megnevezésénél a görög eredeti szöveget próbáltuk meg alapul venni. A példázat szövegének feldolgozásánál a Magyar Bibliatanács 1990-es fordítását használtuk fel, egybevetve a görög szöveggel.

Márkus Gábor Érték és tehetség című írásának rövidített változata